Mirci, a hiú kiscica
Mirci egy kedves, ám annál hiúbb kiscica volt. Egy családi házban élt egy Kati nevű lányka kiscicájaként, és reggeltől-estig csak azzal volt elfoglalva, hogy a gazdija szobájában lévő tükör előtt illegesse magát és gyönyörködjön szépségében. Mirci egészen el volt ájulva magától. Odavolt minden egyes ciromért, ami a pofiját díszítette és minden egyes csíkért, ami segített kiemelni farkincája hosszúságát. Naphosszat nézegette hófehér zoknis tappancsain a rózsaszín párnácskákat, s ha ezt megunta, ugyanannyi ideig volt képes elmélázni karcsú alakján és könnyed járásán.
Mirci egészen biztos volt abban, hogy Kati azért szerette őt mindennél jobban, mert csodaszép. Ezért azokban a ritka percekben, amiket nem a tükör előtt töltött, szorgalmasan mosakodott és csinosítgatta magát. Minden áldott nap így telt egészen addig, amíg Kati haza nem ért az oviból, és magához nem ölelte Mircit.
Ilyenkor a kiscica mindig megállapította, hogy megint nem volt hiába való az egész napos cicacicoma.
Történt egyszer, hogy miután Kati elment az oviba, egy legyecske szállt a tükörre, ami előtt Mirci illegette magát. Nem akármilyen legyecske volt ő, hanem a szemtelenebbik fajtából való. Mirci hiába hessegette el a tükörről, hogy jobban megcsodálhassa szépségét, a legyecske újból és újból visszaszállt.
- Menj innen, te buta légy! - nyaffant rá Mirci, de a legyecske nem értett a szóból.
Minden egyes tappancslendítésnél felröppent a tükörről, de a következő pillanatban már vissza is szállt rá.
Mirci nagyon begorombult, aminek a legyecske - aki eddig nagyon unatkozott - mód felett megörült. Egyre szemtelenebbül repkedett Mirci körül, aminek azt lett a vége, hogy a kiscica nemcsak csapot-papot, de a saját tükörképét is hátrahagyva elkezdte kergetni őt. Átszaladt a gyerekszobán, ki az előszobába. Be a konyhába, ki a konyhából. Be a fürdőbe, ott egy pillantást vetett a még mindig csodaszép tükörképére, majd ki a fürdőből. Végigkergette a legyecskét az egész házon, amikor az kiszökött a hátsó ajtón a kertbe. Mirci pedig utána iramodott.
Bár ne tette volna! Mert annyira a legyecskére figyelt, hogy nem vette észre a kert közepén lévő hatalmas pocsolyát, amibe nagy lendülettel beletrappolt, és tetőtől-talpig csupa-csupa sár lett.
Sárosak lettek azok a gyönyörű bojtos fülecskéi, maszatos lett az az imádni való pofija, sáros lett a farkincája, a tappancsai, de még a pocakja is. Mirci tulajdonképpen annyira sáros lett, hogy jobban nem is lehetett volna. Úgy nézett ki, mint egy apró, szőrős sárgombóc.
Amint megtörtént a baj, Mircit már nem érdekelte a legyecske. Csak azzal volt elfoglalva, hogy mi tévő legyen.
Első dolga volt hát, hogy gyorsan visszakullogott a gyerekszobába, és szemrevételezte a tükörképét.
- Ó jaj! De csúnya vagyok! - sírta el magát a kiscica.
Annyira elszomorodott, hogy a délután további részét azzal töltötte, hogy vagy sírdogált, vagy, amikor megnyugodott, felpillantott a tükörképére, és újból elsírta magát. Úgy érezte, hogy ő így már egyáltalán nem szerethető. Félt, hogy mi lesz ezután, de legjobban attól félt, hogy amikor Kati meglátja, már nem fogja olyan szeretettel átölelni, ahogy mindig szokta, miután hazaér.
Bizony, bizony, addig sírdogált, míg kis gazdija haza is ért.
- Mirci, kiscicám! Merre vagy? - keresgélte őt Kati. Nagyon sokáig nem találta, mert a kis ágról szakadt szégyenében elbújt a gyerekszoba legsötétebb szegletébe. Ám Kati nem nyugodott. Bekukkantott minden párna mögé, minden szék alá, és hosszas keresgélés után végül rátalált kis kedvencére.
- Mirci! Mi történt veled? - kérdezte kedvesen, és azonnal magához ölelte a picike sárgombócot. A kiscica egyáltalán nem erre számított. Meglepetten szipogott, és várta, hogy mi fog történni ezután. Kati pedig egészen addig simogatta őt, amíg már nem remegett, és újra megkérdezte.
- Miért sírsz, kiscicám?
- Beletapicskoltam a sárba, és azt hittem, hogy már nem fogsz szeretni, amiért ilyen csúnya lettem.
- De hát nem vagy csúnya! Sárosan is szeretlek, mert most is az én kedves kiscicám vagy.
- Tényleg? - pislogott meglepetten Mirci.
- Bizony. És nagyon szívesen segítek megmosakodni.
Kati ezután fogta kis kedvencét, és jól lecsutakolta a kádban. Mirci pedig ettől a naptól kezdve már nem aggódott annyira, hogyha az egyik bajuszkája nem áll épp a legtökéletesebben. Mert tudta, hogy gazdija őt ettől függetlenül mindig nagyon szereti.
Te szoktad nézegetni a tükörképed? Mi az, ami a legjobban tetszik magadon? És mi az, ami nem tetszik annyira?